Klímaszörnyek: 7. Fejezet – A KAPITALOCÉN SZUPERHŐSEI

Ökopolitika a Marvel mozi-univerzumában


A Marvel szuperhősfilmjeibe látszólag váratlanul tört be a klímaválság problémája a filmekben ábrázolt univerzum népességének ökopolitikai célzatú megfelezésével fenyegető Thanos fellépésével a 2018-as Bosszúállók: Végtelen háborúban.

 

Thanos ökológiai keresztesháborúját a Bosszúállók: Végtelen háborúban (2018) saját világának környezeti összeomlása motiválja.

Pedig a szörnyfilmek átalakulásával párhuzamosan a szuperhősfilmekben is elkezdődött egy olyan folyamat, amely a szörnyfigurához hasonlóan a szuperhősfigurát is arra használja, hogy megkérdőjelezze a világ jelen formában való fenntarthatóságát. A Marvel-univerzum lakói már a Végtelen háború előtt is többször olyan problémákkal kerültek szembe, amelyek alapvetően ökológiai természetűek, efféle következményeik lehetnek, vagy már maguk is efféle gondok következményei. A Vasember első része (2008) és az Amerika kapitány (2011) a technológia és a biotechnológiai beavatkozások hatásaival foglalkozik; az ARC reaktor, amivel Tony Stark a Vasember-páncélt működteti, újszerű környezetbarát energiaforrás, amelyet Stark egyre tovább fejleszt, a Bosszúállókban (2012) pedig már energiafaló irodaházának és kutatásainak „önfenntartó” jellegével dicsekszik.

Az univerzum számos filmje bír társadalomkritikai éllel (különösen a 2014-es Amerika kapitány: A tél katonája), ám annak ellenére, hogy a társadalomökológia, az ökoetika és az ökofilozófia régóta elemzi a techno-kapitalizmus és a természetpusztítás közti összefüggést, a Marvel-filmekben sokáig nem volt jele, hogy a társadalomkritikai utalások szisztematikus ökokritikává válhatnának – egészen A galaxis őrzői 2. részének a bemutatásáig (2017).

 

A galaxis őrzőinek csapata a róluk elnevezett filmben (2017).

Ebben a filmben az Űrlord származását (pontosabban apja, Ego mibenlétét) megvilágító történet a folyamatos növekedést igénylő kapitalizmus parabolájaként értelmezhető, és ki-nem-mondott magyarázattal szolgál a galaxis Thanos által jelzett ökológiai helyzetére. Mindez azonban továbbra sem állna össze koherens ökokritikai narratívává, ha a Végtelen háborút nem előzte volna meg közvetlenül a Fekete Párduc (2018), amely egy utópisztikus világ bemutatásával próbálja a problémák (űr)technológiai megoldásának eszméjét logikussá és hihetővé tenni, miközben bevallottan az afro-amerikaiakat megszólító filmként nagy figyelmet szentel annak is, milyen módon járulhat mindez a társadalmi egyenlőtlenség és az ebből adódó feszültségek csökkentéséhez.

 

A futurisztikus Wakanda látképe a Fekete párducban (2018).

A Fekete párduc technoutópikus gazdasága azonban nem az egyedüli alternatívája Thanos durva ökoterrorista megoldásának: A galaxis őrzői Űrlordja egy egészen másfajta lehetőséget lebegtet meg, amikor az Ego által kínált jólét helyett a szociális jóllétet, az újrahasznosítást és (kalózként) az újraelosztást – vagyis bizonyos értelemben a szolidáris gazdaság egy szolárpunk formáját – választja.